Már az õsember megfigyelte, hogy az állatok ha megbetegszenek, füveket esznek. Az elõdeinknek nem voltak laboratóriumjaik, és mégis tudták, hogy egyes betegségeknél milyen gyógynövényeket adjanak. Így alakult ki a népi gyógyászat, amelynek alapján késõbb szakmává alakult, és tudományos alapokon kezdték a gyógynövényeket alkalmazni.
Története és kialakulása
Az első feljegyzéseket a gyógynövényekről a sumérok készítették agyagtábláikra Kr.e. 3000 környékén. Innen kezdődött a fitoterápia.
Az emberiség a korai időkben a növényeket tápláléknak tekintette, ezzel együtt azonban különböző betegségek ellenszereként is fogyasztotta. Az egyiptomi tudósoktól a titokzatos druidákon át, a középkor kínai orvosaitól a 18. század nagy tudósaiig az emberiség folyamatosan bővítette a tudásanyagot a gyógynövényekről és gyógyító hatásukról.
A régen ismert gyógyászati szerekből és a rájuk vonatkozó ősi tapasztalatokból alakult ki tulajdonképpen a 21. század tudománya.
Mára a tudomány fejlődésével olyan vizsgálati módszerekhez jutott az emberiség, amelyekkel új növényi hatóanyagok ismerhetők fel és alkalmazhatók.
Miért a fitoterápia?
Az egészség természetes fenntartása A fitoterápiát el lehet, és kell választani a klasszikus gyógyszerektől. Mind a kettőnek megvan a maga helye.
Tény ugyan, hogy ez emberiség és az orvostudomány az elmúlt 100-150 évben a klasszikus gyógyszereket részesítette előnyben, melyek kitűnő eredményeket is hoztak. Ezzel együtt azonban a hatékony, vegyészeti eljárásokkal előállított, klasszikus értelemben vett gyógyszereknek gyakran mellékhatásaik is vannak, melyekre egyre inkább felfigyeltek.
Ezért manapság már a gyógyszerek két különböző típusáról beszélhetünk. A klasszikus értelemben vett gyógyszerek adott betegségek leküzdésére erős és hatékony eszköznek bizonyulnak, míg a fitoterápia gyengéd, és sokszor megelőző megoldást kínál sok enyhe és krónikus betegségre, mint például az artrózis vagy az álmatlanság.
A gyógynövények hatásmechanizmusa majdbem minden gyógynövénynél más és más. Lényegében az egészség megelõzésében és a betegségek gyógyításában a gyógynövények nélkülözhetetlenek a természetgyógyászatban, mert holisztikusan beleillenek abba a komplex természetgyógyászati igyekezetbe, hogy a beteg érdekében több természetgyógyászati módszerrel jobb eredményeket érünk el, mintha külön-külön csak a gyógynövényeket alkalmaznánk. A hatásmechanizmusuk valójában az, hogy a beteg szervben beleilleszkednek a test receptoraiba molekuláris szinten, és visszafelé fordítják az egészség felé a megváltozott receptort. De nemcsak hatóanyag szerint foglalkozunk velük, mert minden gyógynövényben van energia és információ, amit a Teremtõ helyezett beléjük, hogy test-lélek-szellem szinten hogyan kell hatniuk.
Milyen formában alkalmazhatók a gyógynövények?
Tea, zöld levelek és hajtások formájában. Pakolásként, tinktúra, gyógybor, gyógypálinka, krémek, kenõcsök, szirupok, végbél- és hüvelykúpok, tabletták, ragtapaszok, jégkockák és paszták.